Már sokszor és sokféle fogyókúrát kipróbáltam, de mindig van mit tanulnom, okulnom. Folyamatosan olvasok mindenféle fogyókúrás oldalt, fórumot. El szoktam olvasni a fogyókúrás reklámokat, mit ajánlanak.

Régen mértem magam, ugyanis nem igazán mertem rá állni. Már gondolkodtam azon, hogy a régi, hagyományos mérlegen kellene megnézni a súlyomat, mert az 2-3 kg-al kevesebbet mutat, mint a valós súlyom.

Ma kaptam egy emailt egyik fogyókúrás, életmódjavító oldaltól, amelyben megkérdezték, mi volt az a pont, amikor úgy döntöttem, le akarok fogyni. Igazából nem nagyon volt olyan, hiszen tudtam magamtól, hogy le kell fogyni. 

Döntöttem, folytatom diétámat. Ahogy most állok, semmilyen sikerem nem lesz. Hitemet, lelkesedésemet elvesztettem, de még kitartok. A depressziómból még nem másztam ki, de majd megoldom. Idővel.

Február közepe van, megpróbálok talpra állni, a múltkori depressziós hangulatomból. Fogyásom leállása miatt, depressziós lettem, nem is kicsit. Bár orvoshoz nem kell mennem miatta, egyedül mászok ki belőle. Többször voltam már depressziós, súlyos állapotú is, kórházba egyszer kerültem miatta, mert...

Ma újra végig gondoltam az egész fogyókúrás kudarcomat és rá jöttem, ha el is érem a kívánt súlyt, életem végéig erősen diétáznom kell, egy pillanatra sem felejthetem el, hogy bűnözzek, vagy kicsit is elengedjem magam, még egy napra sem. Ez van.