Ma megint sikerrel ellenálltam a kísértésnek. Nem sokszor esik meg, hogy majdnem elcsábulok, de néha megfordul a fejemben. Ma egyik pékségben voltam kenyeret vásárolni, férjem kérte, vigyek neki egy szelet süteményt.

Újra nagy lendülettel, bizakodással, eltökéltséggel folytatom fogyókúrámat. Vasárnap rá álltam a mérlegre, ami 77,9 kg-ot mutatott.

Majdnem sikerült elbuknom. A tegnapi sokkoló mínusz 20 dkg miatt még mindig magam alatt vagyok. Bár tegnap szobabicikliztem és hasizomerősítést is csináltam.

Eljött a most az egyszer nem várt szombat, a mérlegreállás napja. Kicsit húzta az időt, de végül megtörtént. Nos, kár volt. az elmúlt egy hét alatt sikerült kemény 20 dkg-ot fogyni. Hurrá. Ezért érdemes diétázni.

Holnap mérlegelés, amitől félek is és várom is. Úgy érzem, egy dekát sem fogytam, de lehet csak fóbiám van az eddigi 3 kg-nál leállt fogyásaim miatt. 

Ma, a 32. házassági évfordulónk volt, ezért szokás szerint étteremben ebédeltünk. Már évek óta nem vásárolunk egymásnak semmit az ilyen és hasonló alkalmakkor, mert szinte már mindenünk meg van, ami pedig nincs, azt évközben úgyis megvesszük.

Tudom, a diéta, fogyókúra hatásosabb, ha valamilyen formában van edzés, ami segíti a fogyókúrát. Mivel a csípőm miatt korlátozva vagyok, így a futás, kerékpározás intenzív torna nem megoldható és sajnos az úszás sem, mivel még mindig nem tudok úszni.

Elmúlt a szombat, a mérlegelés napja. - 3 kg! Boldog voltam, ez kicsit helyrebillentette a lelkivilágomat.

Felállok, mert ez vagyok én. Ha el esek, igyekszem mindig talpra állni. Legalábbis legtöbbször. A szerdai sokk után úgy döntöttem, folytatom. Egyszer talán elérem a célom.

Na, máris elbuktam. Megfogadtam, hogy csak hetente egyszer, szombaton fogok mérlegre állni. Elbuktam, ma reggel nem bírtam tovább, megmértem magam.