Megint elhanyagoltam az írást, viszont a diétámat nem. Na, jó, csak kicsit. Nem veszem annyira szigorúan, illetve másképpen fogalmazok, nem görcsölök rajta annyira. Viszont, nem híztam egy dekát sem. Pedig voltunk étteremben, ettem sütiként lekváros gőzgombócot, és egyszer fagyit is. Ha kicsit bűnözök, akkor vacsira fél avokádót, mangót, vagy egy-két kockasajtot eszem, így megpróbálom minimálisra csökkenteni a kalóriát, szénhidrátot, zsírt, mindent, amit tartalmaz a „bűnöm”. Valószínű ezért nem lett több a súlyom.

Egyik előző írásomban szó volt a határidőről, a kitűzött célról. Már az első kitűzött célomat elbuktam, hiszen nem fogytam le arra a súlyra, amit előírtam magamnak. Így a jutalom is elmaradt. Első jutalmam nem valamilyen kézzelfogható dolog lett volna, csupán az öröm, elégedettség, hogy sikerült. Nos, ez kimaradt. Április 15-e lett volna a 70 kg, július 15 pedig a 65 kg. Most örülni fogok, ha július 15-re elérem a 70 kg-ot.

Azt mondják, az sem jó, ha gyorsan fogy az ember. A biztos az, amikor szépen, lassan megy le a felesleges súly. Gondoljátok, ezzel vígasztalom magam? Kicsit igen. Ez így olyan jól hangzik.

Mégis mi volt az, amit változtattam eddig? Először is, minden nap reggelizek. Legtöbbször zabhelyhet kevés fagyasztott erdei gyümölccsel. Ezt még a forró zabpehelyhez fagyottan adom hozzá, ettől meghűlik a forró zabpehely, a gyümölcs ki olvad és már ehető is. Gyorsan készen van. Ezzel kibírom délutánig, amíg haza érek a munkából. Minden nap ebédelek, és nem szedek a tányérba sokat, és főleg nem repetázok. Vacsorára változó hogy mit eszem. Néha 1 kis szelet pirítós megpakolva 1-2 vékony szelet felvágottal és nagy kupac natúr salátával. Nagyon szeretem a boltban kapható zacskós, előre összevágott, megkevert salátákat. Ebben van a sárgarépától a fejes salátán keresztül, a kukoricáig, minden. Néha nyomok rá citromlét, de nélküle is nagyon finom.

Még mindig nem iszom üdítőket, a chips is ki marad az életemből, igaz, régebben sem ettem ilyeneket. Cukorkát egyáltalán nem eszem, soha nincs is itthon. Csokit nagyon-nagyon-nagyon ritkán eszem és azt sem este. Volt időszak, amikor este későn is ettem, például 10-11 órakor, mert éhes voltam. Végig gondolva, lehet, csak az agyam volt éhes, nem a gyomrom. Na, ezekről teljesen leszoktam. Iszom vizet, vagy ami még jobb, nem ételre gondolok. Az első időszakban sokszor álmodoztam finom ételekről, most már azt is elhagytam.

Az, hogy mikorra leszek versenysúlyomnál, nem tudom. Mindenesetre igyekszem, odafigyelek mit, mikor és mennyit eszem.