Mindenki másképpen éli meg sikereit, kudarcait. Van, aki elfogadja a sikertelenséget, és van, aki küzd célja eléréséért. Én azok közé tartozom, akik igyekeznek mindent jól, lehetőleg tökéletesen elvégezni.  Erre neveltek, ezt várták el tőlem.

 

Annak idején volt főnökasszonyom megdicsért apu előtt, hogy ügyes vagyok és örül, hogy engem vett fel. Apu erre csak annyit mondott: „El is várom.” Mintha egy éles késsel szúrtak volna le. Boldog lettem volna, ha csak annyit mond: „Büszke vagyok rá”, vagy „Örülök neki”. Nem így történt.  Igaz, éreztem már gyerekkoromban is, hogy elvárja, mindent jól csináljak, és főleg mindent azonnal, szó nélkül. Valószínűleg oka volt annak, hogy dicséret helyett elvárásai voltak. Sokszor hallottam tőle: „Nézd meg a húgodat. Miért nem tudsz úgy tanulni, olyan jól és könnyen, ahogy ő.” Az, hogy melyikünknek hová vitt az útja, más kérdés, ez most nem fontos. Sajnos soha nem árulta el miért nem volt soha elégedett velem, én pedig mire megkérdeztem volna tőle, már késő volt.

 

A fogyókúra is ilyen dolog. Mindig igyekeztem, hogy ne lépjem túl a súlyomat, de sajnos nem figyeltem és mire észbe kaptam, hogy bárhogyan igyekszem, nem akarnak eltűnni a felszedett kilók, már késő lett.

 

Vannak olyanok, akik elfogadják a túlsúlyt, sőt jól is érzik magukat így. Lehet, nekik van igazuk, hiszen nem szenvednek, nem küzdenek állandóan. Esetlegesen nem teszik tönkre magukat és közvetlen családjukat idegileg a kudarcok miatt. Vagy, ha túl jól sikerül a diéta egy anorexiával például, akkor saját egészségüket teszik tönkre a túlzott fogyással, ami sok egészségügyi problémára vezet.

 

Minden szakértő és a józanész szerint is, a fogyókúrázónak nem szabad szenvednie, kínlódnia és főleg éheznie. Azt hiszem, akik ezt mondják, azok soha nem fogyókúráztak. Ki az, aki nem szenved attól, hogy nem ehet meg egy hamburgert, egy finom sütit, amikor éppen megéhezik, megkívánja?  Jó, sokan vannak, akik azt mondják, nem szenvednek, de szerintem csak a külvilágnak mondják. Vagy tévedek? Én vagyok az egyetlen, akinek néha eszébe jut, hogy sütök valamilyen süteményt, de nem ehetek belőle, mert hizlal? Vagy keresnem kell olyat, amit diéta közben is ehetek? Max. fagyit ehetek, ami víz és gyümölcs keveréke, de a gyümölcsnek is van cukortartalma. Esetleg citrom? Nem szeretem.

 

A tévében volt egy sorozat, már nem emlékszem mi volt pontosan a címe, csak arra a mondatra, hogy „Így kerek az életem”. Talán ez volt a címe is? A műsor egy eléggé molett hölgyről szólt, aki elfogadta testét, megbékélt a súlyával. Élte mindennapi életét, mivel fiatal volt, igyekezett csinosan öltözni, táncolt, sportolt. A tánc és a sport szerintem éppen olyan jól működött nála, mint bármely ugyanolyan korú, vékony társainál. Ő elfogadta ezt a helyzetet, mivel fogyni nem tudott, az életét, a mentalitását igazította hozzá.

Valójában így is lehet. Elfogadjuk a súlyunkat. Persze, ha nincsenek hozzá egészségügyi problémáink.