Arról még nem írtam, hogyan érzem magam. Régebben, amikor diétáztam, fogyókúráztam - bárhogy is nevezzük -, állandóan éhséget éreztem, ez miatt ideges, feszült voltam. Csak az ételre gondoltam, valahogy úgy, mint a rajzfilmben, amikor a szereplő szemei átváltoznak dollárjelekké, vagy éppen valami ennivalóvá. 

Most nem vagyok ideges, a vérnyomásom nem megy az egekbe az éhségtől. Néha éhes vagyok, de legtöbbször ebéd, vagy vacsora előtt, amikor egyébként is hamarosan enni fogok. Hétvégén inkább a reggeli előtt érzek éhséget, valószínű azért, mert hétközben elég korán kelek - van aki szerint nem -, mivel fél 7-kor indulok dolgozni és előtte mindig reggelizek. Megszoktam a korai reggelit. 

Szóval ahhoz képest, hogy a régi megszokottnál jóval kevesebbet eszem - ráadásul ritkán fogyasztok kiflit, vagy kenyérfélét ami eltelíti a gyomrot -, jól érzem magam. Nem vagyok fáradt, ideges. 

A szobakerékpározást nem hagytam abba, minden este tekerek kicsit. Ez kissé elfáraszt, de már 13 percnél járok. Valószínű a legtöbb olvasó azt mondja, hogy kevés, de nekem elég. Lábam sem bírná, hogy órákat tekerjem a biciklit. Lehet egy év múlva eljutok odáig, de egyelőre kezdő vagyok az edzésben.