Most, ebben a pillanatban, napokban, küzdelemnek érzem a fogyókúrát. Szinte állandóan éhes vagyok, pizzáról, rántott halról álmodozok. Nevetséges igaz? Ki kellene kapcsolni az agyam ezen részét, de nehezen megy. Megpróbálom elfoglalni magamat, de nem mindig sikerül. Néha úgy érzem, nem tudom betartani, elegem volt, befejezem. Most valószínűleg mindenki azt mondja: "kitartás, ne add fel, már sokat elértél", de tudjátok milyen nehéz? 

Olyankor a legnehezebb, amikor férjem dolgozik, én pedig délutántól egyedül vagyok. Amikor itthon van, akkor jobban megállom, hogy ne egyek semmit. Több okból is. Nem szeretném, ha csalódna bennem, nem merem bevallani neki, hogy állandóan éhes vagyok, ezért megpróbálok hősiesen kitartani.

Szerencsére el tudok aludni, ha éhes vagyok, vagy ha esetleg felébredek, akkor sem az éhségre, hanem azért, mert például ki kapcsolt a tévé. A nagy csendre felébredek. Éjszaka még soha nem keltem fel hűtőt nyitogatni, illetve csak azért nyitom ki a hűtőajtót, hogy a cicámnak enni adjak. Ő nem diétázik és éjszakai ragadózó, így éjszaka többet eszik, mint napközben.