Folytatom diétámat, amit nem hagytam abba, csak az írást egy kicsit. A diétát nem tartom szigorúan, hiszen teljesen mindegy, csak akkor fogyok havi 1-2 kg-ot, ha szinte nulldiétán vagyok. Ezért úgy döntöttem, nem érdemes éheztetnem magamat. Biztosan rosszul csinálom, de most nem érdekel.

Betartom a csökkentett ételbevitelt, de nem esek hanyatt, ha megkívánok egy fagyit, vagy pici csokit. Igaz, a csoki evés kizárólag ét csokiról szól, az is csak egyetlenegy pici kocka – ez nagyon ritkán van, nem vagyok tipikus csokifaló. 

A kitűzött célomat, már az elsőt elbuktam. Április 15-re 70 kg-ot kellett volna elérnem. Úgy tűnik, a második időpontra (július 15.) sem igazán fogom elérni, hiszen már július 5-e van és még mindig 71,6 kg vagyok. Ezzel a tempóval 10 nap kevés a másfél kilónyi súlycsökkenéshez.

Tűzzek ki új időpontot? Az eddigiek alapján felesleges. Feladtam? Még nem. Továbbra is a reggelim zabpehely erdei gyümölccsel, a tejet vízzel hígítom, kb.1/3 arányban, pedig a tej is csak 1,5%-os. Ebédem is kevesebb, és zsírosat nem eszem. Ezzel nem azt mondom, hogy teljesen elhagyom a zsírt, hiszen a szervezetnek szüksége van zsírra, csak nem mindegy milyen és persze mennyi. Sütéshez-főzéshez étolajat és libazsírt használok. Pirítósra nem teszek vajat, csak valamilyen felvágottat, sajtot és salátát. A felvágottban és a sajtban van annyi zsír, amennyire éppen akkor a szervezetemnek szüksége van. Ha kenyeret kell enni valamihez, akkor kizárólag pirítóst eszem, persze azt is csak egy szeletkét.

Gyümölcs? A napokban sárgadinnyét ettem, amitől rosszul lettem. Az elkövetkezendő pár évben valószínű nem fogom elkövetni ezt a hibát. Mostanában vacsorára fél mangót eszem, vagy 1 kis szeletke pirítóst a szokásos felvágott és salátaborítással.

Nem pánikolok, nem stresszelek, mert nem értem el a kívánt súlyt. Viszont ha valamiért kicsit többet ettem, nem nőtt a súlyom. Lehet, ezt nevezik szép lassú, de biztos fogyásnak?