Majdnem sikerült elbuknom. A tegnapi sokkoló mínusz 20 dkg miatt még mindig magam alatt vagyok. Bár tegnap szobabicikliztem és hasizomerősítést is csináltam. Igaz, nem sokat, a bicaj csak 2x3 perc volt, a hasizom is csak 3 perc. Mivel nem vagyok edzésben és a lábam, illetve csípőm sem tökéletes, így óvatosan kezdem. 

Ma is végig csináltam, de a biciklit most egyszerre 4 percig tekertem, a hasizmot is 4 percig. Nem volt nagyon fárasztó, de egyelőre ennyinél maradok.

Miért buktam el majdnem? Mert félek, hogy leálltam a fogyással, és bánatos voltam. Tudvalevő, hogy a legtöbb nő ha bánatos, szomorú, vagy ideges, akkor eszik. Talán azért vagyunk olyan sokat teltebbek, mint kellene. Bár ebédeltem, éhes voltam délután, és tudtam, hogy a hűtőben ott a tegnapi ebédmaradék, amit holnapi ebédre terveztem. Imádom a zúzapörköltet nokedlivel. 

Sikerült a jó döntést hozni. Ittam egy nagy pohár vizet és neki álltam biciklizni. Így szépen el is maradt az éhséggondolatom.