Ma kaptam egy emailt egyik fogyókúrás, életmódjavító oldaltól, amelyben megkérdezték, mi volt az a pont, amikor úgy döntöttem, le akarok fogyni. Igazából nem nagyon volt olyan, hiszen tudtam magamtól, hogy le kell fogyni. Egyre jobban nem fértem bele a ruháimba, egyre jobban utáltam magam, látva szélesedő alakomat. 

Az is sokkolt, hogy egyik volt munkatársam megkérdezte: "Hová hízol?" Mintha orrba vágtak volna. Igaz, ő nagyon sovány volt, nem tudom azért-e, mert ilyen alkat, vagy azért, mert iszonyú sok cigit szívott. Apukám is vékony volt amíg dohányzott, de nyugdíjasként abba hagyta és meghízott. Na nem annyira, csak olyan 10 kg-mal lett több, de nagyon látszott rajta. Halála után jöttem rá miért is hízott meg olyan hirtelen. Cigaretta helyett, állandóan valamilyen cukorkát szopogatott. Sajnos, alkatilag nem rá hasonlítok. Pedig nem szeretem a cukorkákat, üdítőt soha nem iszom, legfeljebb karácsonykor egy kólát, az is csak 2-3 dl. 

Lehet nekem is cigiznem kellene? Na de 60 évesen szokjak rá? Volt, hogy néha rá gyújtottam egy-egy cigire, de pár szippantás után rá jöttem, hogy el kell mosogatnom, persze letettem a cigarettát. Mire végeztem, kialudt, én nem gyújtottam rá újra. Néha át mentem a szomszédba anyósomhoz, mivel ők nem dohányoztak, nem vittem magammal az éppen meggyújtott cigimet. Letettem, mire vissza értem, az már régen leégett. Úgy döntöttem, hogy nem szokok rá. Vicces nem? Képtelen vagyok rá szokni a cigarettára, mert ha eszembe jut valami, azonnal megcsinálom, nem a cigaretta elszívása után. 

Valószínű mégsem fogok rá szokni a cigarettára, inkább tovább próbálkozom a diétával. Lelkesedésem csökkent, de nem hagyom abba. Sok időm már nincs a következő határidőmig, de kilóm annál több.