Hurrá, végre vége az ünnepeknek. Szeretem a karácsonyt, a kedvenc ünnepem. Egész évben nem érdekelnek az ünnepnapok, sem a húsvét, sem a családi szüli- és névnapok. Egyedül a karácsony. 

Igaz, ebben az évben a gyerekek nem jöttek haza, senkit nem vártunk karácsonyi ebédre, mi sem mentünk. Hm, nem is hívtak. El voltunk ketten férjemmel. Főztem, nem sütöttem, vettem a boltban beiglit, nagyon finom és még mindig nem érződik, hogy már egy hetes. Krémes süti is a boltból van, az viszont elfogyott. 

Diétám? Hát, mindenből ettem, némelyikből kicsit többet. Meg is szenvedtem. Szóval már tilos többet ennem, mert rosszul vagyok a sok kajától. 

Viszont úgy tűnik, van egy jó hírem. Férjem is el akarja kezdeni ezt a diétát januárban. Kíváncsi vagyok rá, mivel nem erőssége sem a diéta betartása, sem az őszinteség. Félek, néhányszor át akar majd verni, hogy lemérte az adagját, vagy nem is evett. Ezt már néhányszor eljátszotta. Majd meglátjuk.

Most kicsit túl vagyok a 11. hónapon, a terveimet nem sikerült elérnem a kitűzött időre, viszont már az is siker számomra, hogy nem híztam vissza több kilót, mint amit eddig lefogytam. Azaz érdekes, de most az ünnepekben, nem híztam, igaz, nem is fogytam. Már ez is valami.