Újra kezdem a diétámat. Igazából nem hagytam abba, csak nem foglalkoztam vele szigorúan. Továbbra is a zabpehely a reggelim és a többi étkezést sem vittem túlzásba. 

Most az ebédem minimális, a vacsorám viszont csak 1 joghurt, vagy 1 avokádó, esetleg 1 khaki. Este még esetleg 1 kockasajt.

 

Hangulatom? Ideges vagyok, letört, fáradt, sokszor szívesen sírnék, de már régen nem tudok, illetve nagyon ritkán, az sem saját magam miatt. Világvége hangulatom van. Tudom, nem jó módszer, de már próbálkoztam a napi ötszöri étkezéssel, kalóriaszámlálással, előírt diétás étkezéssel, életmódváltással, paleoval és még ki tudja milyen módszerekkel. Minimális vagy nulla sikerrel. 

 

Életmódváltást hirdeti mindenki. Na, igen, de ehhez a család segítségére is szükség van. Ha a család másik fele nem akar részt venni az eddig megszokottól eltérő ételektől, étrendtől, akkor szinte lehetetlen.

 

Miért is választottam ezt a módszert? A napokban olvastam egy fogyókúrázó weblapját, amelyben elmondja történetét, hogyan próbálkozott és végül milyen módszer mellett döntött. Ő saját maga találta ki az ételeket, készíti a diétás kenyereket, sütiket. Nos, nekem erre nincs sem időm, sem energiám. Nem tudok napi szinten azzal foglalkozni, hogy még speciális liszt után rohangáljak a boltba, a környezetemben nem is lehet kapni. Vagy bújjam az internetet hol és hogyan tudom megvásárolni esetleg jóval drágábban, nem is beszélve a szállítási költségről. Ha viszont nyakamba veszem a környező üzleteket, vagy el utazom Budapestre egy olyan üzletbe, ahol ezeket megkapom, ugyanott vagyok. Inkább vállalom, hogy nem eszem. Mi bajom lehetne ennél jobban? Max tönkre megy a gyomrom, idegbeteg leszek, vagy továbbra sem fogyok egy dekát sem egy jó ideig. Egyszer majdcsak elfogyasztja a szervezetem a tartalékaimat és elkezdi felhasználni a maradékot. Vagy maradok ebben a súlycsoportban, amiben most is tartozom. Mi marad? Bele nyugszom a súlyomba, vagy felhízom 100 kg-ra.

Meddig bírom? Nem tudom.